Műfajok

Publicisztikai Műfajok

A riportot úgy lehet körülírni, mint tényközlő vagy tényhangsúlyozó, de személyes színezetű élménytudósítás cselekményről, eseményről vagy személyről (portré).

A riport tükrözi a személyes élményt, az újságírónak (riportkészítőnek) bele kell merülnie a történetbe, részt kell vennie benne.

Riportot majdnem minden témáról lehet készíteni. Az írás akkor megfelelő, ha az esemény a közönség számára valami különlegeset, kiemelkedőt, egyedülállót tud nyújtani.

A riport legfontosabb része a leírás, nem korlátozódik az interjúformára (kérdés-válasz). Fő eleme az érzékelhetőség, láttatni kell: a helyszínt, a hangulatot, az alanyt stb. Pl. Hol készül az interjú (Őszi, kissé hűvös időben sétálunk beszélgetőpartneremmel a városi parkban…), alany (Kovács Tibold lenge öltözetben sem fázik, azt mondja, téli gyerek, nem szereti a nyarat és a napsütést), körülmények, hangulat (susog lábunk alatt az avar, az utcasöprők lassan dolgoznak, bizonyára nekik is szokatlan ez a hirtelen jött ősz).

A bevezető leírást igényel, és annak elmondását, miért éppen az adott alanyt választottuk.

A kifejtés (tárgyalás) után szükséges a levezetés (befejezés). Hangulattól, témától függ, hogy miként zárul a riport. Zárulhat az alany frappáns gondolatával, esetleg a búcsúzás leírásával, vagy a riportkészítő személyes benyomásának felvázolásával.

A riport nem muszáj, hogy patetikus és szomorú legyen, bárhol, bármikor lehet jó hangulatú, vidám riportot is készíteni.

Az interjú beszélgetés, ám nem minden beszélgetésből lesz interjú. Fontos, hogy a téma közérdeklődésre számot tartó legyen és nem utolsósorban aktuális. Olyan embert kell megszólaltatni, aki hivatott egy adott témában nyilatkozni, vagy akinek a személye méltó arra, eléggé érdekes és fontos, hogy interjú készüljön vele.

A tematikus interjú a témát állítja a figyelem középpontjába. A kérdések a téma körül forognak, a személy, aki nyilatkozik, másodlagos.

Az ábrázoló interjúban a személy a fontos, pl. egy költő, író, zenész, énekes, színész, politikus stb. A személyt állítja a középpontba.

Fontos, hogy a kérdéssorozat megkezdése előtt legyen bevezető. Tematikus interjúnál lényeges a téma rövid felvázolása, és az, hogy miért éppen ezt a személyt kérdeztük, mi az ő hatásköre az adott témában.

Ábrázoló interjúnál röviden be kell mutatni az alanyt (nem mindig magától értetődő, hogy mindenki tudja, kiről van szó), és azt is, hogy most éppen minek kapcsán beszélünk vele (pl. megjelnt egy új könyve, lemeze, díjat kapott, vagy csak éppen szembejött az utcán).

Befejező is szükséges, általában az utolsó mondatokhoz kapcsolódó néhány gondolat leírása (nem ajánlott a tisztán szerzői vélemény közlése).

Ironikus rövid írás (ez annyit jelent, hogy max. 1,5-2 oldal). Érveket sorakoztat fel az írás elején, majd túlzó, leleplező, gyúnyolódó, humoros, és egy slusszpoénnal fejeződik.

A glossza szubjektív és érzelem fűti, sokszor a valamin való felháborodás. Eredeti megfogalmazásokat és szavakat használ, szleng és dialektus is beépíthető.

A glosszának szórakoztatnia kell, megmosolyogtatnia a közönséget. A glossza gyakran spontán ötlet, esemény vagy történés hatására íródik. A hangsúly azon van, hogy ironikus és gúnyolódó, de senkit sem sértegethet!

Hasonló a glosszához, bár az ironikus és a gúnyos elemeket részben mellőzi. A jegyzet a tények margójára írt megfigyelés, gyakran egy adott hírre támaszkodik.

Nyelvezete kötetlen, bár terjedelme kötött, akárcsak a glosszáé. Komolyabb, mint a glossza, bár nem mellőzi a szellemességet. Szintén szubjektív műfaj, a szerző véleményét, látásmódját, észrevételeit tükrözi.

 

 

Értekező próza - Műfajok

A tudományos élet legnépszerűbb műfaja. Olyan szakmunka, amely részproblémákat, összefüggéseket tárgyal, mindezt más munkákra alapozva, tudományos vagy irodalmi témakörben.

Témájának határai úgyszólván nincsenek, bár az új téma, vagy egy kevésbé aktuális téma új megvilágításba helyezése mindenképp előnyben részesül.

A tanulmányhoz legtöbbször kívánatos jegyzetanyagot és hivatkozási listát csatolni (bibliográfiát a felhasznált irodalomról: mely könyveket használtátok a kutatásban), hogy igazoljátok forrásaitokat.

Az alábbiakban két tanulmányt mellékeltünk példának, az első tudományos, a második irodalmi témakörben.

Példák:
http://www.tminfo.hu/kutatasok/eeg/eroszakos-agy.html
http://www.jamk.hu/ujforras/0304_13.htm

Az esszé szó eredetileg kísérletet jelent: szabad, más forrásokra nem hivatkozó törpengést takar a műfaj. Tulajdonképpen az irodalom és a tudomány határán helyezkedik el. Cselekmény nélküli, monologikus próza. Napi eseményekhez, fontos irodalmi mozzanatokhoz, korkérdésekhez füződő könnyű és fesztelen tárgyalása egy-egy eszmének vagy kérdésnek.

Az esszé műfaja félig-meddig irodalmi, hiszen megírásához már nem elég pusztán mások idézése, tudományos tények felsorolása, hanem komoly eszmefuttatás, és annak magas színvonalú, gazdag kifejtése.

Határai tulajdonképpen ott húzódnak, ameddig a gondolkodás elérhet.

Példaesszéink közül az első egy aktuális eseménnyel foglalkozik, a második a focival, a harmadik pedig irodalmi töprengés.

Példák:
http://www.korunk.org/oldal.php?ev=2004&honap=1&cikk=526
http://www.inaplo.hu/nv/200108/07.html
http://www.inaplo.hu/nv/200103/23.html

A kritika bírálat vagy vélemény egy irodalmi, színházi, zenei vagy filmes műről, annak alkotójáról, irányzatokról. Tárgyának a kor szellemi életén, irodalmán belüli helyét, jelentőségét, értékét határozza meg. Elsősorban értékelő jellegű.

A kritika elemzi az adott művet, elemeire bontja, hatását és a hatás okait és mechanizmusát vizsgálja.

A KMV kritikapályázata főképp kortárs, vagy aktuális művek elemzését kívánja meg. A film esetében még vetített, színházi előadás esetében a színpadon még aktuális művek részesülnek előnyben. Az irodalomkritika valamennyivel rugalmasabb, de természetesen Petőfi Nemzeti dalát ugyanúgy nem sok értelme lenne kritizálni, mint az immár negyvenhét éves Pszichót.

Példáink között egy színházi, egy film és egy irodalomkritika szerepel.

Példák:
http://www.szinhaz.net/index.php?id=1209&cid=20551
http://filmvilag.hu/xereses_aktcikk_c.php?cikk_id=2800
http://www.mozgovilag.hu/2004/08/12%20rolroltakacs.htm

A dokumentumműfajokhoz írt forgatókönyv egyszerre kívánja meg az alkotótól a filmes előismereteket, vagy legalább elképzeléseket, és az újságírói szakmához való vonzódást. Az alkotó elsősorban képekben mond el egy közérdekű témát.

A riport műfaji sajátosságait elolvashatjátok a publicisztikai műfajoknál, az ott található szabályok mind állnak a riportforgatókönyv esetében is. A jelentős különbség az, hogy a riportforgatókönyv írója elsősorban képekben gondolkodik, amelyek leforgathatóak (szóval, izgalmas dolog lehet a Himaláján lakó medvékről riportot írni, de nem nagy a valószínűsége, hogy ezt valóra tudjátok váltani).

A riportforgatókönyvet oszthatjuk jelenetekre, bár a 3-5 perces határidő két-három jelenetnél biztosan nem enged meg többet (egy gépelt oldal körülbelül 2 percnek felel meg).

A legkézenfekvőbb, ha egy előszóban, amely akár el is hangozhat a riport előtt körvonalazzátok, milyen témával fogtok riportotokban foglalkozni.

Ezután kövekezhet az általatok megálmodott riport részletes leírása. Minden jelenet előtt egy címsorban kell jelezni, hol történik a forgatás, nappal vagy éjszaka van, és hogy külső vagy belső felvételről van szó. A jelenetek leírásába minden adat belefér, amit be tudtatok gyűjteni, akár még a helyszínek fényképei is. Természetesen az interjúalanyok, az alanyok térbeli elhelyezkedése, a fedőképek – mind bele kell, hogy kerüljenek, természetesen abban a sorrendben, ahogy látni fogjuk őket a filmen.

Az alanyokkal készült interjút persze nem írhatjuk meg előre. Körvonalazva azonban az előzetes kutatások és tudakolózás alapján megrajzolhatjuk, körülbelül milyen irányba fog folyni a beszélgetés, sőt, akár a kérdéseket is beleírhatjuk a forgatókönyvbe.

A fontos, hogy a riportforgatókönyv írója megpróbálja elsősorban képekben meghatározni témáját, mondanivalóját, és csak másodlagos eszközként használja a saját szóbeli kommentárját, vagy az alanyok monológját.

(az itt következő példa-forgatókönyv Lénárd Róbert A varázsló hagyatéka című dokumentum-rövidfilmjének első oldala)

Prológus

Néhány szó a főszereplőről (a képernyőn fehér alapon jelenik meg, egy időben Bartók 76. szonátájának megszólalásával):

XY az újvidéki bölcsészkar végzős tanulója. Szenvedélyesen szereti az irodalomtörténetet, különösen azt a részét, amely szülővárosához, Szabadkához köti.

Szabadidejében Szabadka utcáin Csáth Géza emlékét keresi.

Ott, ahol mi csak szürke épületeket, modern és steril szobákat, leromlott kertecskét figyelünk meg, ő meséket lát a múlt század elejéről.

Megjelenik a cím: A VARÁZSLÓ HAGYATÉKA.

A kép elsötétül.

Csáth valahai otthona, nappal/belső

XY közelképe. Csáthról beszél, és az ópiumfüggőségről, az író haláláról. Aztán szóba hozzuk a különös viszonyt, amely őt és Csáthot egymáshoz köti.

Féközeliben láthatjuk XY-t, az író valahai szobájában, amely most orvosi rendelő váróterme. Figyeli a falakat, körbejárja a termet. A mennyezeten láthatók még a valaha itt állt falak maradványai.

XY egymásnak tolt székeken fekszik, a kezében könyv.

Miközben megszólal XY hangja a képek felett, mi végigpásztázzuk a termet a legapróbb részletekig, amelyek az épp elhangzó novellarészletre emlékeztethetnek.

A varázsló, egy harmincon aluli férfi, akinek arca már egészen szomorú, ráncos és kisgyerekes volt a sok ópiumtól, cigarettától és csóktól – hamvazószerdán, kora hajnalban haldoklott.”

Kis szünet a szövegben. XY arcát láthatjuk egészen közelről, ahogy a könyvet mellére borítja és lehunyja a szemét. Lassú elsötétedés.

„Hanyatt dőlt két székre az asztal mellett, és behunyta a szemeit.”